Pacsni

Találós kérdés:
-Péksütemény?
-Igen.
-Kelt tészta?
-Igen.
-Vajas tészta?
-Igen.
-Leveles tészta?
-Igen.
-Puha?
-Igen.
-Ropogós?
-Igen.
-Mi az?
(ıusɔɐd)

Szóval egy hónapokkal ezelőtti örömsütésem, elsősorban valaki másnak az örömét szolgálta, nevezetesen Anyuét. Mostanában mesélt arról, hogy az iskolában sokszor kapott pacsnit uzsonnára egy pohár tej kíséretében, és hogy az milyen jó volt. Fájlalta, hogy már régóta nem lehet kapni, csak elvétve sütnek ilyet a pékségekben, pedig mi mindent meg nem tenne érte. Kérdezte, hogy ha annyi mindent sütők, pacsnit miért nem? A válaszom egyszerű volt, azért mert azt sem tudom mi az, hogy hogy néz ki és miből van. Na, de ha Anyunak ez a szíve vágya, akkor gondoltam utánanézek ennek a híres-neves pacsninak.

A pékszövetség honlapján remek kis történeti és elkészítési leírást találtam, de pontos receptúrát nem. Kevés anyaghoz jutottam a neten, de aztán nagy szerencsémre belefutottam a mesterreceptbe, ami a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének hegyünnepéről „szivárgott” ki. “A recept: 20,40 kg liszt (BL55), 1,47 kg élesztő, 0,16 kg só, 2,04 kg cukor, 3,26 kg vaj, 0,61 kg tejpor. Ez ipari recept 1000 db-hoz.”

Vettem a hozzávalók negyvened részét és nekiláttam bedagasztani a tésztát 25 pacsihoz. Egész jól eltaláltam, hogy mennyi víz kell bele, szép, jól nyúló, lágy tésztát kaptam. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy hogyan kell pacsni formájúra húzni a darabokat. Ezzel elég sokat bénáztam, és igazából nem tudom mennyire sikerült autentikusra a forma. Anyu szerint a régi pacsni teteje sima volt és egybefüggő, az enyém pedig göröngyös. Mentségemre legyen mondva, hogy azért csináltam így, mert találtam egy ilyesmi pacsni képet a neten. A jó hír viszont, hogy Anyunak nagyon tetszett és az ízét még jobbnak ítélte, mint amire emlékezett. Ennek nagyon örültem, mert végül is neki akartam örömet okozni.

Később netes barangolásaim során rátaláltam Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének honlapjára, ahol közlik ezt a receptet és az elkészítés módját is. Tehát idézem:



Hozzávalók kb. 10 darabhoz

• 20,5dkg liszt
• 1,5dkg élesztő
• 0,15dkg só
• 2dkg cukor
• 3,5dkg vaj (0,5 dkg a dagasztáshoz, a többi fagyasztva a reszeléshez)
• 1-1,5 dl tej

1. A szokásosnál lágyabb (nagyon lágy) kelt tészta készül: élesztő kis cukorral felfuttatva, liszt szitás után az anyagokkal alaposan kidagasztva.
2. A vajat, vagy margarint (vagy inkább vajat) kőkeményre fagyasztani. Ha a tészta duplájára kelt, a zsiradékot a tésztába reszelni (káposztareszelővel, vagy nagyon vékony nyílású gyaluval), óvatosan eldolgozni, úgy, hogy ne kenődjön el.
3. Ha megkelt, megmarkolni és a mutató és hüvelykujj között kis labdacsokat szakítani. Vajazott sütőlemezre rakni, jó távol egymástól. 10-15 perc múlva hagyja magát nyújtani. Ekkor két kézzel piskótához hasonló alakra széthúzni. A nagyon szétszakadt rétegeket középen összecsípni.
4. További 20 percet keleszteni és gőzzel telített sütőben megsütni.

És hát ez a pacsni nagyon klassz dolog ám, teljesen beleszerettem. Tényleg ropogós és puha egyszerre, és nagyon-nagyon finom. Degeszre ettük magunkat, de van egy apró szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy igencsak hizlal, úgyhogy észnél kell lenni a mennyiségekkel.
Ennek ellenére jó volt látni Anyut teljesen átszellemülten ülni a tejeskávéja és egy tál pacsni társaságában a szófán. Mintha nem is létezne a körülötte lévő világ. Hmmm… pacsni.