Mézeskalács vonat

Kicsi fiam most él-hal a vonatokért, ezért készítettem ezt el neki. Sablont hozzá a neten találtam itt. Az összeállítás módja pedig itt található. Az eredeti díszítés egyáltalán nem tetszett, így inkább mentem a saját fejem után. Az utolsó kocsiba két mézeskalács figurát is tettem, egyik a fiamat, másik a közös vonatozásokra emlékezve kis barátnőjét hivatott megtestesíteni. Persze a mozdonynak is lett mézeskalács vezetője.

A kerekekből érdemes pár darabbal többet kisütni, jól jöhet, ha esetleg túl vékonyra sikerülnek és a mozdonyban nem töltik ki teljesen az űrt. A mézeskalács tészta ugyanaz a tészta, ami a korábbi adventi naptáramé volt, ugyanúgy lekentem tojásfehérjével hogy fényesebb legyen, és ugyanúgy tovább sütöttem, hogy szép mély barna színt kapjon.

Kicsit időigényes összeállítani a vonatot, hiszen 55 darabból áll és ezen kívül még plusz kekszekkel is kell dolgozni, amikkel az egyes kocsik falát erősíthetjük meg. Ha lett volna több időm, biztosan szebb és jobb vonat sült volna ki a dologból, de a hibák ellenére is nagy örömet okozott az ifjúságnak, ezért mindenképp megérte babrálni vele.

Kedvenc rusztikus olívás, rozmaringos kenyerem

Nem is tudom mit mondjak erről a kenyérről. Talán csak azt, hogy az eredeti recepten az égvilágon semmit sem változtattam, mert annyira jó, annyira az én ízlésemnek megfelelő az eredmény.

Adventi naptár (mézeskalácsból)

2 éve dédelgetem ezt az ötletet és most végre volt időm elkészíteni ezt a mézeskalácsot is. A naptár számozása ez esetben rendhagyó, de számomra csak ez az egy logikai sorrend az elfogadható.
Ezt a díszt nagyon szórakoztató mulatság elkészíteni, bizonyíthatóan tartalmas szórakozás egy 3 éves kisgyereknek is. Idén végre a kisfiam segített nekem kimérni a hozzávalókat, gyúrni és nyújtani a tésztát és nagyrészt a mintát is ő vitte át a kalácstésztára. A legjobb móka számára a tojásfehérjével kenegetés volt, azt különösen élvezte.

A fenyőfa sablonját innen lehet letölteni, a tészta receptjét és az elkészítés pontos lépései pedig itt találhatóak, felesleges lenne leírnom még egyszer. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a glazúr elkészítéséhez nekem még 20 dkg porcukor sem kellett és hogy a tésztát tovább sütöttem, mert így szép sötét lett (nekem ez tetszik). A tésztából a formák kivágása után is maradt bőven, amikből szintén díszeket készítettünk, mert ez a tészta nem a puhaságáról híres. Persze ez minden további nélkül megbocsájtható, hiszen nem kifejezetten étkezési célra tervezték.