Mézeskalács vonat

Kicsi fiam most él-hal a vonatokért, ezért készítettem ezt el neki. Sablont hozzá a neten találtam itt. Az összeállítás módja pedig itt található. Az eredeti díszítés egyáltalán nem tetszett, így inkább mentem a saját fejem után. Az utolsó kocsiba két mézeskalács figurát is tettem, egyik a fiamat, másik a közös vonatozásokra emlékezve kis barátnőjét hivatott megtestesíteni. Persze a mozdonynak is lett mézeskalács vezetője.

A kerekekből érdemes pár darabbal többet kisütni, jól jöhet, ha esetleg túl vékonyra sikerülnek és a mozdonyban nem töltik ki teljesen az űrt. A mézeskalács tészta ugyanaz a tészta, ami a korábbi adventi naptáramé volt, ugyanúgy lekentem tojásfehérjével hogy fényesebb legyen, és ugyanúgy tovább sütöttem, hogy szép mély barna színt kapjon.

Kicsit időigényes összeállítani a vonatot, hiszen 55 darabból áll és ezen kívül még plusz kekszekkel is kell dolgozni, amikkel az egyes kocsik falát erősíthetjük meg. Ha lett volna több időm, biztosan szebb és jobb vonat sült volna ki a dologból, de a hibák ellenére is nagy örömet okozott az ifjúságnak, ezért mindenképp megérte babrálni vele.

Kedvenc rusztikus olívás, rozmaringos kenyerem

Nem is tudom mit mondjak erről a kenyérről. Talán csak azt, hogy az eredeti recepten az égvilágon semmit sem változtattam, mert annyira jó, annyira az én ízlésemnek megfelelő az eredmény.

Adventi naptár (mézeskalácsból)

2 éve dédelgetem ezt az ötletet és most végre volt időm elkészíteni ezt a mézeskalácsot is. A naptár számozása ez esetben rendhagyó, de számomra csak ez az egy logikai sorrend az elfogadható.
Ezt a díszt nagyon szórakoztató mulatság elkészíteni, bizonyíthatóan tartalmas szórakozás egy 3 éves kisgyereknek is. Idén végre a kisfiam segített nekem kimérni a hozzávalókat, gyúrni és nyújtani a tésztát és nagyrészt a mintát is ő vitte át a kalácstésztára. A legjobb móka számára a tojásfehérjével kenegetés volt, azt különösen élvezte.

A fenyőfa sablonját innen lehet letölteni, a tészta receptjét és az elkészítés pontos lépései pedig itt találhatóak, felesleges lenne leírnom még egyszer. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a glazúr elkészítéséhez nekem még 20 dkg porcukor sem kellett és hogy a tésztát tovább sütöttem, mert így szép sötét lett (nekem ez tetszik). A tésztából a formák kivágása után is maradt bőven, amikből szintén díszeket készítettünk, mert ez a tészta nem a puhaságáról híres. Persze ez minden további nélkül megbocsájtható, hiszen nem kifejezetten étkezési célra tervezték.

Napraforgó kenyér

Ez egy nagyon szép, dekoratív kenyér. Mi szeretjük olajos paradicsommal enni, de nagyon finom vajjal és szilvalekvárral is. Bármivel meg lehet szórni, durva sóval és köménymaggal, paprikás fűszerkeverékkel és meg lehet csavarni azzal is, hogy nem sima, hanem fűszervajjal kenegetjük a lapokat és azzal is hogy édesebbre készítjük a tésztát. Nagyon szeretem, mert szabadon lehet variálni, végtelen a lehetőségek száma.
Az ötletet max blogjában láttam először.

Kakaós tökcsiga

Nagyon szeretem a kakaós csigát, mint ahogy a már korábban közölt tökcsigát is. A minap összekombináltam a kettőt és ezzel újabb szerelem kezdődött. Nagyon-nagyon finom lett, olyan amilyenről csak álmodni lehet, szépen ki lehet húzni a közepét és puha, foszlós. Nem is ragozom tovább, íme a recept:

Farmer John kedvenc tökös kenyérsüteménye

Nekem is ez a kedvenc tökös kenyerem, messze a legjobb amit valaha ettem. Alig másfél óra alatt elkészül, egyszerű kikeverni a tésztát és az eredmény megbízhatóan finom és légiesen könnyű. Ha nincs túlsütve akkor a tésztája, puha, nedves, piskótaszerű, de omlósabb és teltebb. Mennyei komolyan mondom, akármennyit meg tudok enni belőle.
A recept még 2005-ben jelent meg a Sunset magazinban. Eredetileg aszalt gyümölcsként mazsola volt benne, olajos magként pedig dió, ezeket én természetesen lecseréltem tőzegáfonyára és pekándióra. Így az igazi.

Karikás zsemle

Legutóbb így készítettem zsemléket. Nagyon szeretem az afféle egyszerű és nagyszerű ötleteket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ételt könnyedén gusztusosabbá és dekoratívabbá lehessen tenni. A különböző méretű pogácsaszaggatókat akár arra a célra is fel lehet használni, hogy bemetszéseket ejtsünk velük a tésztán és persze nem csak ezen a bucin, hiszen mindenkinek megvan a maga kedvenc zsemle tésztája, a variációk száma végtelen.

Fahéjas, tőzegáfonyás, pekándiós tökcsiga

Nagy csiga/tekercs rajongó vagyok ezért évek óta kipróbálok minden ígéretesnek tűnő receptet ami ezzel a témakörrel foglalkozik, de ezidáig nem találkoztam olyan tésztával ami tökéletesen megfelelt volna nekem. Éppen ezért kitaláltam magamnak egyet. Kis finomítgatás után tényleg olyan lett mint amilyenre vágytam, rengeteg csigát sütöttem belőle az utóbbi időben. Szerencsére a családom tetszését éppúgy elnyerte mint az enyémet így sosem kellett ürügyet találnom arra, hogy megsüthessem. Ez a tészta gyönyörű sárga, finom, puha, könnyű és foszlós, de nem az a súlytalan féle, hiszen van benne anyag bőven.

Mindenkinek szívből ajánlom ezt az finomságot, szerintem ez a csiga egyszerűen fantasztikus, nagyon büszke vagyok rá. Legszívesebben levédetném a tésztáját :) .

Tölteléknek október lévén őszi csemegeként pekándiót választottam, gyümölcsként pedig csak azért sem mazsolát, hanem aszalt tőzegáfonyát tettem bele, legyen egy kicsit rendhagyó.

Amit itt olasz kenyérnek hívnak és persze cseppet nem olasz

Viszont jó. Ez a kenyér állagában nagyon hasonlít a francia kenyérre, de könnyebb és a héja sem olyan ropogós. Ezen persze lehet segíteni, ha kicsit csökkentjük a sütő hőmérsékletét 200 C fokra (400F) és meghosszabbítjuk a sütési időt. Ideális szendvicskenyér, érdemes kipróbálni.

Kaiser zsemle

Ezeket a zsemléket nagyon mókás elkészíteni, és nagyon finomak. Egy időben hetente sütöttem dupla adagokban őket, annyira szerettük. Azt élveztem benne a legjobban, hogy ez egy nagyon magabiztos recept és szabadon kísérletezhettem különféle teljes kiőrlésű lisztekkel és magokkal, hiszen mindig nagyon jó zsemlék sültek ki belőle. A legfinomabb eredményt tönkölyliszttel értem el, viszont az öreg tésztához mindig kenyérlisztet használtam. Az alábbi recept az alapreceptem (Peter Reinhart kemencéjéből):

Babakocsi (dinnyéből)

Még régebben láttam hasonló dinnyét valamelyik Food Network műsor dekorációjaként, azóta dédelgetem ezt az ötletet. Nemrég egy barátnőm babaváró bulijára szerettem volna kifaragni egy ilyen gyümölcsöskosarat, de sajnos az a nap másként alakult, mint ahogy terveztem és végül nem volt alkalmam előrukkolni vele. De úgy döntöttem, hogy már csak a móka kedvéért, kicsi dinnyével megcsinálom a kisfiamnak. Mondanom sem kell, hogy a mű osztatlan sikert aratott az egész családban.

Rettentő egyszerű elkészíteni, a képek alapján adja magát a technika, nem több mint 5 perc kivágni és kivájni a dinnyét, azután már csak meg kell tölteni gyümölcsökkel. A kerekeket fogpiszkálóval lehet a dinnyéhez illeszteni. Ha nincs otthon semmi keréknek való gyümölcs (kivi, banán, citrusféle), akkor nem babakocsit kell készíteni, hanem bölcsőt. Ez esetben még a fogantyú is elhagyható. Ideális és nagyon dekoratív ajándék kisbabát váró családoknak.

Fehér kenyér rozmaringgal, parmezánnal és olívával, majdnem dagasztás nélkül

Ez a tészta megint csak elfoglalt napokra való, mint minden olyan tészta, amivel nem kell sokat foglalkozni. Ez a kenyér, nagyon erőteljes rozmaring illatot áraszt, nem meglepő módon ez az ízében is visszaköszön. Ezenkívül határozottan érezni a parmezán jellegzetes aromáját, ettől olyan sötét és vastag a kenyér héja, hisz a sajt is szép barnára és ropogósra sül benne. Ez nálunk nem a mindennapok kenyere, inkább partifalatoknak, előételeknek ágyazok meg vele. Sajttal, paradicsommal, lila hagymával, gombával, szendvicskrémekkel megkenve, vagy tapenade-val, bruschetta-nak, vagy egyszerűen csak olajba/ecetbe mártogatni is kiváló.
Ha valaki nem kedveli annyira, a rozmaring erőteljes, aromás, kissé fanyar ízét, tegyen a tésztába kevesebbet, akkor nem lesz olyan átütő a hatás.

Spenótos-sajtos tekercs

Ez egy nagyon finom, egyszerű, gyors és olcsó harapnivaló, pont ezért ideális előételnek, vagy sörkorcsolyának. A variációk száma itt is végtelen, lehet a töltelék sonka, feta, aszalt paradicsom, chili, grillezett padlizsán, articsóka, stb.

Ataif bil ashta

Ez a közép-ázsiai finomság tulajdonképpen egy vaníliás, rózsavizes krémmel töltött 2-3 harapásnyi mini palacsinta, amit aprított nyers pisztáciába forgatunk, majd langyos mézbe mártogatva fogyasztjuk. Na ez nekem nem nagyon megy, én inkább az agave nektárt vagy a juharszirupot preferálom. Sőt, csináltam valami mást is, amitől az arabok biztosan kiakadnának. Felvert tejszínbe mézet és fahéjjat kevertem, ezzel ágyaztam meg a kis falatoknak. Na ez már mennyei volt tényleg, bár cseppet sem tradicionális.

Természetesen nem vagyok muszlim, de az arab édességeket nagyon szeretem. Ilyet Berrak és Esat barátainknál ettem először, és azóta izgatja a fantáziámat. Illatos, gusztusos, édes-mézes mámor, méltó megünneplése a nagy böjt végének (na nem mintha Berrakék tartották volna a böjtöt :)).
A recept Zainabtól és nővérétől, Meedotól származik, köszönet érte.

Tejes főtt kifli

Kiflit egyrészt azért szeretek sütni, mert a friss tejes és vajas kifli nagy rajongója vagyok, amit nyugodtan mondhatom, hogy már nem lehet kapni sehol. Vagy lehet, de én nem tudom hol. Mint ahogy azt sem, hogy hogy jutok oda, meg hogy mennyibe kerül egy tucat, és egyáltalán... Másrészt mert ha úgy tartja kedvem, akkor jó ropogósra sütöm, ha pedig inkább puha héjra vágyom, akkor előbb veszem ki a sütőből, még amikor szép szőke, de már átsült.
Általában a kiflireceptek nagyon hasonlóak, az embernek el kell dönteni, hogy tejet vagy vizet használ folyadék gyanánt, valamint választani kell megfelelő zsiradékot is, jelen esetben a vaj és az olaj a két lehetőség. Ezen kívül már csak azt kell kitalálni, hogy kell-e valamilyen plusz fűszer, mag, sajt vagy egyéb íz.
Én viszonylag gyakran teszek a tésztába zabpelyhet, őrölt lenmagot, pestot, aszalt paradicsomot (ez nekem mindig olajban van eltéve, és mivel az a tapasztalatom, hogy a túl sok zsiradéktól nem lesz olyan jó a tartása a tésztának, kicsit kevesebb vajat teszek bele), és sokszor keverem a kenyérlisztet tönköly és más teljes kiőrlésű lisztekkel. De sosem teszek bele több teljes kiőrlésű lisztet, mint a teljes lisztmennyiség egyharmada.
Ez itt az én bevált receptem, amiből 16 éppen megfelelő méretű és igencsak laktató kifli süthető.

Nincs a hamburgerben semmi rossz, ha jó

Személy szerint én a tipikus összeállítások közül az egyszerű BLT (bacon, lettuce, tomato) hambikat szeretem fehér hagymával kiegészítve. Mint ez itt fentebb, színtiszta marhahús, fűszerek valamit a már említett bacon, paradicsom, saláta és hagyma. Esetleg sajt. Na meg persze mustár és paradicsomszósz.

Nagyon ritkán fordul elő hogy hamburgert csinálok itthon, de ha sütögetésre megyünk akkor többnyire ezeket a bucikat viszem magammal és mindig nagy sikert aratnak.

Most a párom ezt kívánta, épp volt itthon minden hozzá, hát megcsináltuk. Aztán eszembe jutott, hogy hátha másnak is hasznos lehet ez a recept, hiszen a minőségi problémák általában a hamburgerzsemlénél kezdődnek.
Alábbi recept az én jól bevált bucitésztám, ami még sosem okozott csalódást senkinek.

Túrós batyu

Én batyunak a kelt tésztás változatot hívom, mert ez kicsit tömöttebb mint a táska, ami könnyebb, és inkább leveles jellegű tésztában sül a fincsi túró. Persze ez a megkülönböztetés csak az én képzeletemben él, más erre az eszmefuttatásra csak felhúzza a szemöldökét. Ezek itt mindenesetre batyuk. :-)

Mindkét változatot szeretem sütni, mert mindkettőnek az az előnye, hogy annyi túrót teszek bele, amennyit csak akarok, nem spórolok ki semmit a töltelékből, van benne elég mazsola és van benne elég citromhéj is. Szóval finom és nincs is vele sok munka. Mostanában azonban mégis inkább a batyu a gyakori vendég nálunk, mert a kisfiam ezt a foszlós tésztát könnyebben meg tudja enni. Egyszerre több adagot szoktam sütni belőle, és ami nem fogy el pár órán belül azt lefagyasztom. Mert nagyon-nagyon jól tud esni akkor, amikor csak gyorsan be akarok kapni valamit és hihetetlen jól jön akkor, amikor egy hideg borongós-szakadó esős reggelen, az ember lánya valami melegségre vágyik. Gyorsan. :-)

Kerek gyümölcsös lepénykék

Ezeket a tortácskákat egyszerű omlós tésztából készítettem. Erre mindenkinek megvan a maga kis receptje, ki fehéren, ki kakaóval süti, van aki használ vaníliát, fahéjat, tejfölt, tejszínt, citromhéjat, tojássárgáját, van aki nem. Tulajdonképpen édes mindegy ki mivel ad jelleget ennek a tésztának, a lényeg, hogy 3 rész liszt, 2 rész vaj és 1 rész cukor legyen benne, valamint, hogy a vajat sose helyettesítsük margarinnal, ezen kívül szabad a pálya.

Én jelen esetben kis formákban egyszerű kakaós omlós tésztát (Pâte Sucrée) sütöttem, szélüket olvasztott csokoládéba mártottam, majd a csokis részt, apróra vágott pirított mandulába nyomkodtam. Ezután megkentem édes vaníliás túróval és megpakoltam friss málnával, áfonyával, kiwivel és szilvával. (Vegyes gyümölcsökkel is lehet díszíteni a lepénykéket, a variációk száma végtelen.) A végén a gyümölcsöket bekentem olvasztott baracklekvárral, hogy szép fényesek legyenek.
Nagyon egyszerű, finom és dekoratív süti. Csak arra kell figyelni az omlós tészta készítésénél, hogy a vaj ne olvadjon meg és hogy a már összeállított tészta eleget pihenjen a hűtőben.

Fehér kenyér, majdnem dagasztás nélkül

A dagasztás nélküli kenyér (népszerű nevén DNK) sütése ma már nem nagy kuriózum, a pár éve New York Times-ban közölt recept hamar végigsöpört a világ gasztroblogjain és konyháin, beleértve természetesen a magyar blogokat és konyhákat is. Persze én is megsütöttem, és jó, de azért messze nem az igazi. Nekem például az ízén kívül az sem tetszett, hogy a tésztája viszonylag lágy, nem lehet jól formázni. Viszont bő egy éve hozzájutottam egy szerintem díjnyertes recepthez, igazán finom kenyérke süthető ezekből (liszt, víz, só, élesztő, sör(lager), ecet) az alapanyagokból, de persze nem dagasztás nélkül. Azért egy kicsit kell vele foglalkozni, de egyáltalán nem sokat, lehet mondani, hogy majdnem dagasztás nélküli ez a kenyér.

Hab a tortán, hogy fedeles edényben sül, ezáltal utánozhatatlan minőségű, színű és állagú héj keletkezik. Szerintem a belezete is hibátlan, az íze pedig nagyon jó. Hosszú percekig ültem a cipó mellett, mikor kivettem a sütőből és hallgattam ahogy pattog az a csodaszép héja. Hiába, az edényben sütés tényleg olyan, mintha az embernek lenne egy mini kemencéje. És ennél egyszerűbben és gyorsabban (ha nem számítom a hosszú kelesztést, márpedig nem számítom, mert én azzal nem dolgoztam) egyszerűen nem lehet kenyeret sütni. Összesen kb. 15 percet töltöttem vele. Komolyan mondom a legtöbb időt a fényképezés vette el.
Az ötlet a régi rómaiaktól lett ellopva, az akkori pékek felfogása szerint ugyanis a kenyér tésztáját nem kell gyúrni, sőt ha lehet, alig kell hozzányúlni, viszont hagyni kell eleget „érni”, hogy az igazi munkát az idő és a mikroorganizmusok végezzék el.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy ritkán sütök ilyen kenyeret, mert mind a szívemhez, mind a gyomromhoz közelebb állnak a munkásabb kenyerek. Viszont amikor nincs időm a tésztával foglalkozni, ami azért lássuk be két kisgyerek mellett gyakori probléma, akkor ez a recept ideális, mert még egy fáradt estén is csak pár percbe telik összekeverni a hozzávalókat és eltenni a másnapi sütéshez.

Ezeket a kenyereket sütöttem már Pataki tálban, kőedényben és zománcozott öntöttvas edényben is. Mindegyikben nagyon szép ropogós héjú kenyér sült, én mégis az öntöttvas edényt preferálom.

Méhkas süti

Még egy jópofa formájú sütés nélküli süti! Sokat kutakodtam megfelelő recept után a neten, de nem találtam olyat ami tetszett. A jól bevált kókuszgolyó alapomat ezúttal nem tudtam felhasználni, mert nem volt itthon sem meggyem, sem meggylevem. Improvizálnom kellett, és abszolút jól jártam!

Fele-fele arányban használtam vaníliás graham kekszet (Kirkland Organic Animal Crackers) és finomra darált mandulát a massza alapjaként. Tettem még bele mandula kivonatot, rumot, vanilia esszenciát és persze porcukrot. Forró tejben hagytam duzzadni pár evőkanál búzadarát, majd azt is hozzákevertem. Ezen a ponton a tésztából elvettem egy kis gombócnyit, amit később a világosabb színű méhecskék formázásához használtam fel. A többi masszához natúr kakaóport kevertem, majd mikor már jól eldolgoztam nekiálltam a kis méhkasokat töltögetni. Ha már mandula gondoltam, a méhkasok közepébe fakanalat nyomtam és megtöltöttem natúr marcipánnal, majd a kasokat egy-egy vaníliás piskótakarikával (Nilla Wafers) fedtem be. Ez lett a talpuk. Nagyon fincsi lett!

Érdemes egy éjszakát a hűtőben tartani őket, hogy az ízek jól összeérjenek és hogy a piskóták felpuhuljanak. Továbbá szobahőmérsékleten ajánlom kínálgatni, mert akkor a kasok megpuhulnak és könnyen csúszó finom falatokká válnak. Elég laktató süti, viszonylag tömör, no meg energia is van benne bőven, ezért jobb kicsi kasokat formázni.

A "tégla" :-)

Méhkas formák:

Áfonyás clafoutis falatok

A cseresznyés és a szedres változat után, most megsütöttem az áfonyásat is. Ebből viszont falatokat készítettem, nem egy egész lepényt. A már jól bevált Larousse Gastronomique receptjét módosítottam annyiban, hogy a tej egyharmadát tejszínre cseréltem és az áfonyát fahéjas cukorral szórtam meg. Gyümölcsből annyit használtam, amennyi lazán a formákba fért.
Annyit mondhatok, hogy ez a süti csak mélyítette az áfonyaimádatomat.

Mákvirág

Ezt a kalácsot Gabinak sütöttem és neki ajánlom elsősorban, amiért olyan kedves volt és ellátott engem egy évre elegendő mákkal. :-)

Először a desszert.eu oldalon láttam ezt a receptet, de a kalács formája nem tetszett igazán, mert én a vékonyabb szeleteket jobban kedvelem. Éppen ezért amikor formáztam a kalácsot, a szeleteket pont a nagy számuk miatt nem tudtam lapjára fektetni ahogy eredetileg kéne, hanem csak elfordítottam őket kicsit. Emellett vajat, mákot és arányosan cukrot is többet használtam a töltelékben, mint ami az eredeti receptben van és a vaníliás cukrot is lecseréltem vanília kivonatra.

Összességében ez egy végtelenül egyszerű recept, gyorsan megvan, még két kisgyermek mellett sem volt nagy kunszt elkészíteni. És finom, de milyen finom!

Áfonya Cobbler

Ez a recept úgy jó ahogy van, finom és nem utolsó sorban gyorsan és egyszerűen elkészíthető.

Az egyetlen kiegészítésem hozzá, hogy elkészítettem gyömbéres változatban is, ami teljesen ugyanígy néz ki, úgyhogy felesleges újabb képet feltenni róla. A különbség annyi, hogy a biscuit nedves hozzávalóihoz hozzákevertem egy kis frissen reszelt gyömbért (pár csipetet) és a végén nem fahéjjal elkevert cukorral szórtam meg a tésztalabdacsokat, hanem gyömbérport kevertem a cukorba és azt használtam a szóráshoz. Elképesztő pikáns ízű süti lett belőle, nagyon szerettük. De ha valaki a klasszikus ízeket kedveli, akkor inkább fahéjat kell használnia, úgyhogy az alábbi receptben az van... Megjegyzem fahéjjal is isteni.
A recept a Cook's Illustrated-ben jelent meg.

Sacher

Már nagyon régen nem sütöttem Sacher tortát, de most volt az egyik kedves barátnőm születésnapja, így kaptam az alkalmon és ezt készítettem el. Ez egy nagyon jó tészta, szépen egyenletesen átsült, nem száradt ki és szépen feljött, de a legfontosabb, hogy formás maradt sülés közben és utána is. A közepes méretű tortaformámban sütöttem, de így utólag látom, hogy a nagyobban kellett volna, mert ez így picit magas lett. Egy éjszakát állt a hűtőben, mielőtt felvágtuk. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon finom lett, pont olyan amilyet szerettem volna. Mindenkinek tudom ajánlani.

Sabbath napi Challah, avagy 6 fonatos kalács

Ez itt a híres neves 6 fonatos zsidó kalács, ezt mindenki ismeri. Talán az eredetét nem, bevallom én is az ideérkezésem után tudtam meg, hogy gyermekkorom kedvenc pékáruja, minden, csak nem magyar. Ez a kalács azért tetszett meg nekem, mert 6 fonatos és olyat még sosem sütöttem, másrészt azért, mert bár nincs benne sem tej sem vaj, bámulatosan foszlós és mert eddig még nem sikerült rájönnöm ennek a spéci magos díszítésnek a fortélyára (merthogy itt nem egyszerűen rászórjuk a mákot és a szezámmagot) és most volt alkalmam kipróbálni, hogy hogy kell. A díszítési technika Maya Sophia-tól származik, örök hála értük! Azt pedig Rhonen barátunktól tudom, hogy milyen fontos eleme ez a vallásuknak és ünnepeiknek, hogy egy-egy kalács ezernyi szimbólumot képvisel.

Miután este hosszú szárú téli zoknikon begyakoroltam a 6-os fonást, reggel belevágtam a dagasztásba. Az e heti „magamnak sütés” eredménye az lett, hogy a fél kalácsot felfaltuk vacsorára vajjal és szilvalekvárral. Nagyon finom volt.

Artos - Christopsomos

Ez egy gyönyörű és nagyon finom kalács csoda, nemcsak görögöknek! Engem ledöntött a lábamról, komolyan ez eddig a legfinomabb „édes kenyerem” amit sütöttem. Méretét tekintve pedig hatalmas! Majd' két kg volt a nyers tészta sülés előtt. Eddig akárkivel kóstoltattam, mindenki oda volt érte, nekem jobban ízlik mint a legjobb kalács. Így utólag nem is tudom, miért voltam annyira meglepve ezen, hiszen csupa jó dolog van benne, magok, aszalt gyümölcsök, citromhéj, méz, finom fűszerek...

Apropó fűszerek. Eredetileg a recept hagyományosan törökmeggyért (mármint a mag őrleményéért) és perui rózsaborsért kiált, de nekem ezek nem voltak kéznél, így kénytelen voltam helyettesíteni őket. Viszont már intézkedtem ez ügyben :) .

A „kalács” 2 nap alatt készül el, mert természetesen a kovászt (ez esetben poolish-t, ami híg és nem tartalmaz sót) egy nappal a sütés előtt kell elkészíteni.

Pesztós-paradicsomos lepény

Ehhez aztán tényleg nem kell sok, hamar megvan és finom. Ideális váratlan vendégeknek és apróbb formában előételként is megállja a helyét. De persze csak úgy simán sörikével is...

Pacsni

Találós kérdés:
-Péksütemény?
-Igen.
-Kelt tészta?
-Igen.
-Vajas tészta?
-Igen.
-Leveles tészta?
-Igen.
-Puha?
-Igen.
-Ropogós?
-Igen.
-Mi az?
(ıusɔɐd)

Szóval egy hónapokkal ezelőtti örömsütésem, elsősorban valaki másnak az örömét szolgálta, nevezetesen Anyuét. Mostanában mesélt arról, hogy az iskolában sokszor kapott pacsnit uzsonnára egy pohár tej kíséretében, és hogy az milyen jó volt. Fájlalta, hogy már régóta nem lehet kapni, csak elvétve sütnek ilyet a pékségekben, pedig mi mindent meg nem tenne érte. Kérdezte, hogy ha annyi mindent sütők, pacsnit miért nem? A válaszom egyszerű volt, azért mert azt sem tudom mi az, hogy hogy néz ki és miből van. Na, de ha Anyunak ez a szíve vágya, akkor gondoltam utánanézek ennek a híres-neves pacsninak.

A pékszövetség honlapján remek kis történeti és elkészítési leírást találtam, de pontos receptúrát nem. Kevés anyaghoz jutottam a neten, de aztán nagy szerencsémre belefutottam a mesterreceptbe, ami a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének hegyünnepéről „szivárgott” ki. “A recept: 20,40 kg liszt (BL55), 1,47 kg élesztő, 0,16 kg só, 2,04 kg cukor, 3,26 kg vaj, 0,61 kg tejpor. Ez ipari recept 1000 db-hoz.”

Vettem a hozzávalók negyvened részét és nekiláttam bedagasztani a tésztát 25 pacsihoz. Egész jól eltaláltam, hogy mennyi víz kell bele, szép, jól nyúló, lágy tésztát kaptam. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy hogyan kell pacsni formájúra húzni a darabokat. Ezzel elég sokat bénáztam, és igazából nem tudom mennyire sikerült autentikusra a forma. Anyu szerint a régi pacsni teteje sima volt és egybefüggő, az enyém pedig göröngyös. Mentségemre legyen mondva, hogy azért csináltam így, mert találtam egy ilyesmi pacsni képet a neten. A jó hír viszont, hogy Anyunak nagyon tetszett és az ízét még jobbnak ítélte, mint amire emlékezett. Ennek nagyon örültem, mert végül is neki akartam örömet okozni.

Később netes barangolásaim során rátaláltam Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének honlapjára, ahol közlik ezt a receptet és az elkészítés módját is. Tehát idézem: