Pain de Champagne – Kisördög, vagy süni, vagy ahogy a fiam éppen nevezi

A tészta még mindig ugyanaz, és megint egy újabb forma. Ollóval csipkedtem be a megkelt tésztát, közvetlenül sütés előtt. Még ha egyben nem is nagy durranás, szeletelve annál dekoratívabb, hiszen minden szelet tetejére jut néhány tüske. Gyerekeknek különösen mókás ez a cipó.

 

 

Pain de Champagne – Fendu (hasított kenyér)

A tészta ugyanaz, ám ez egy újabb forma variáns, nagyon szeretem ezt is. Az első (két órás) kelesztés után a tésztából rövid bagettet formázok, majd jól belisztezem és fakanállal hosszában jól benyomom. Ezt még egyszer megismétlem, vigyázva, nehogy elvágjam a fával a tésztát, majd óvatosan megfordítva (tehát a hasított rész kerül alulra) kelesztem még 1 órát. Ha megkelt, megfordítom és a forró sütőbe teszem (tehát a sütőbe már hasított résszel felfelé kerül).

Pain de Champagne – épi (kalászkoszorú)

A tészta a szokásos és ennél a formánál is hasonlóan kell eljárni, mit a sima kalásznál, de itt a kiindulási forma nem bagett, hanem karika. Ugyanúgy kalászként kell bevágni, csakhogy itt nem egyik és másik oldalra helyezzük ki a szemeket, hanem mindig kifelé. Szerintem az ilyen típusú kalászkazal is mutatós, bármilyen asztalon.

Alább látszik, hogy megpróbáltam ki és be is hajtani, de a kétirányú változat nekem nem tetszett annyira, mert belül nagyon összetorlódtak a szemek, hiába vágtam kisebb és nagyobb szemeket felváltva.

Pain de Champagne – Couronne (korona)

Ez is egy változat, ezt nagyon szeretem. Rém egyszerű formázni, csak egy fakanál kell hozzá és az eredmény ugyanaz a finom Pain de Champagne kenyér, ámbár ez igencsak rusztikus alakzat. Viszont a kisfiamnak ez a kedvence. Neki ez kormánykerék, ami ropog, meg lehet enni és még finom is. :o)

Pain de Champagne - Épi (kalász)

Most ez a tökéletes tésztám. Persze tudom, hogy nemsokára továbblépek rajta, de azt is tudom, hogy időnként vissza is fogok térni hozzá, mint egy régi kedves és megbízható ismerőshöz.

Összetételében nagyon hasonlít a francia baguette alaptésztájához, talán a leglényegesebb különbség, hogy ebben van valamilyen teljes kiőrlésű mag. Lehet ez búza, rozs, de még kukorica is. Én búzát és rozst használok ezek szép karaktert adnak a tésztának és erőteljesebb gabona ízt, valamint segítenek a nekem annyira tetsző szép aranybarna, ropogós héj előállításában.

Ez a tészta értette meg velem, az öreg tészta jelentőségét, amióta ezt készítem, vajmi kevésszer fordult elő, hogy enélkül élesztős kenyeret dagasszak. Az egynapos tészta majd megszólal a kezemben, soha nem bírom megállni, hogy ne szívjam be hosszan az illatát, az maga az élet.

E heti örömsütésem témája az épi. Nagyon mókás ez a kalász formájú kenyér, isteni dolog, hogy az asztalra kirakom őket, mint valami kazlat és mindenki kedvére tör magának egy-egy „szemet”. Ami macerás az a sütés, mert a kemencében sülést kell imitálni, 270 C körüli hőmérsékletet és sok-sok gőzt kell biztosítani a tésztának. De megéri, mert a kenyér állaga, íze és látványa engem speciel mindenért kárpótol.

Születésnap

Nem is tudom mióta ígérgetem a barátaimnak, hogy kiemelem kreálmányaimat a privát blogomból és közzéteszem elkészítésük minden csínját-bínját. A mai nappal végre elkészültem a vázzal, most már csak fel kell tölteni tartalommal. Úgyhogy nincs is más hátra, minthogy boldog születésnapot kívánjak „Lisztes Ropogós!”