Ez volt idén húsvétkor az asztaldíszünk. Kétszer sütöttem meg egymás után két hatfonatos koszorút. Első alkalommal a főtt tojásokat nem nyomtam elég mélyen a tésztába és sütés közben a kalács ahogy duzzadt, szépen legördített párat magáról. Persze így sem veszett kárba a kalács, merthogy a tésztája a már korábban közölt egyszerű barhesz tészta, nincs benne tej, vaj, nem is igazán édes, így remekül ment az összes húsvéti fogáshoz, amihez egyébként kenyeret ettünk volna. A másodiknál már jó mélyen belegyömöszöltem a tojásokat, és benne is maradtak.
A koszorú közepébe a virágkosár átmérőjének megfelelő méretű hőálló edényt tettem, hogy sülés közben is megtartsa a formáját.
