2009. augusztus 9., vasárnap

Ataif bil ashta


Ez a közép-ázsiai finomság tulajdonképpen egy vaníliás, rózsavizes krémmel töltött 2-3 harapásnyi mini palacsinta, amit aprított nyers pisztáciába forgatunk, majd langyos mézbe mártogatva fogyasztjuk. Na ez nekem nem nagyon megy, én inkább az agave nektárt vagy a juharszirupot preferálom. Sőt, csináltam valami mást is, amitől az arabok biztosan kiakadnának. Felvert tejszínbe mézet és fahéjjat kevertem, ezzel ágyaztam meg a kis falatoknak. Na ez már mennyei volt tényleg, bár cseppet sem tradicionális.

Természetesen nem vagyok muszlim, de az arab édességeket nagyon szeretem. Ilyet Berrak és Esat barátainknál ettem először, és azóta izgatja a fantáziámat. Illatos, gusztusos, édes-mézes mámor, méltó megünneplése a nagy böjt végének (na nem mintha Berrakék tartották volna a böjtöt :)).
A recept Zainabtól és nővérétől, Meedotól származik, köszönet érte.

2009. augusztus 8., szombat

Tejes főtt kifli



Kiflit egyrészt azért szeretek sütni, mert a friss tejes és vajas kifli nagy rajongója vagyok, amit nyugodtan mondhatom, hogy már nem lehet kapni sehol. Vagy lehet, de én nem tudom hol. Mint ahogy azt sem, hogy hogy jutok oda, meg hogy mennyibe kerül egy tucat, és egyáltalán... Másrészt mert ha úgy tartja kedvem, akkor jó ropogósra sütöm, ha pedig inkább puha héjra vágyom, akkor előbb veszem ki a sütőből, még amikor szép szőke, de már átsült.
Általában a kiflireceptek nagyon hasonlóak, az embernek el kell dönteni, hogy tejet vagy vizet használ folyadék gyanánt, valamint választani kell megfelelő zsiradékot is, jelen esetben a vaj és az olaj a két lehetőség. Ezen kívül már csak azt kell kitalálni, hogy kell-e valamilyen plusz fűszer, mag, sajt vagy egyéb íz.
Én viszonylag gyakran teszek a tésztába zabpelyhet, őrölt lenmagot, pestot, aszalt paradicsomot (ez nekem mindig olajban van eltéve, és mivel az a tapasztalatom, hogy a túl sok zsiradéktól nem lesz olyan jó a tartása a tésztának, kicsit kevesebb vajat teszek bele), és sokszor keverem a kenyérlisztet tönköly és más teljes kiőrlésű lisztekkel. De sosem teszek bele több teljes kiőrlésű lisztet, mint a teljes lisztmennyiség egyharmada.
Ez itt az én bevált receptem, amiből 16 éppen megfelelő méretű és igencsak laktató kifli süthető.

2009. augusztus 6., csütörtök

Nincs a hamburgerben semmi rossz, ha jó



Személy szerint én a tipikus összeállítások közül az egyszerű BLT (bacon, lettuce, tomato) hambikat szeretem fehér hagymával kiegészítve. Mint ez itt fentebb, színtiszta marhahús, fűszerek valamit a már említett bacon, paradicsom, saláta és hagyma. Esetleg sajt. Na meg persze mustár és paradicsomszósz.

Nagyon ritkán fordul elő hogy hamburgert csinálok itthon, de ha sütögetésre megyünk akkor többnyire ezeket a bucikat viszem magammal és mindig nagy sikert aratnak.



Most a párom ezt kívánta, épp volt itthon minden hozzá, hát megcsináltuk. Aztán eszembe jutott, hogy hátha másnak is hasznos lehet ez a recept, hiszen a minőségi problémák általában a hamburgerzsemlénél kezdődnek.
Alábbi recept az én jól bevált bucitésztám, ami még sosem okozott csalódást senkinek.

2009. augusztus 4., kedd

Túrós batyu


Én batyunak a kelt tésztás változatot hívom, mert ez kicsit tömöttebb mint a táska, ami könnyebb, és inkább leveles jellegű tésztában sül a fincsi túró. Persze ez a megkülönböztetés csak az én képzeletemben él, más erre az eszmefuttatásra csak felhúzza a szemöldökét. Ezek itt mindenesetre batyuk. :-)

Mindkét változatot szeretem sütni, mert mindkettőnek az az előnye, hogy annyi túrót teszek bele, amennyit csak akarok, nem spórolok ki semmit a töltelékből, van benne elég mazsola és van benne elég citromhéj is. Szóval finom és nincs is vele sok munka. Mostanában azonban mégis inkább a batyu a gyakori vendég nálunk, mert a kisfiam ezt a foszlós tésztát könnyebben meg tudja enni. Egyszerre több adagot szoktam sütni belőle, és ami nem fogy el pár órán belül azt lefagyasztom. Mert nagyon-nagyon jól tud esni akkor, amikor csak gyorsan be akarok kapni valamit és hihetetlen jól jön akkor, amikor egy hideg borongós-szakadó esős reggelen, az ember lánya valami melegségre vágyik. Gyorsan. :-)

2009. augusztus 2., vasárnap

Kerek gyümölcsös lepénykék

Ezeket a tortácskákat egyszerű omlós tésztából készítettem. Erre mindenkinek megvan a maga kis receptje, ki fehéren, ki kakaóval süti, van aki használ vaníliát, fahéjat, tejfölt, tejszínt, citromhéjat, tojássárgáját, van aki nem. Tulajdonképpen édes mindegy ki mivel ad jelleget ennek a tésztának, a lényeg, hogy 3 rész liszt, 2 rész vaj és 1 rész cukor legyen benne, valamint, hogy a vajat sose helyettesítsük margarinnal, ezen kívül szabad a pálya.

Én jelen esetben kis formákban egyszerű kakaós omlós tésztát (Pâte Sucrée) sütöttem, szélüket olvasztott csokoládéba mártottam, majd a csokis részt, apróra vágott pirított mandulába nyomkodtam. Ezután megkentem édes vaníliás túróval és megpakoltam friss málnával, áfonyával, kiwivel és szilvával. (Vegyes gyümölcsökkel is lehet díszíteni a lepénykéket, a variációk száma végtelen.) A végén a gyümölcsöket bekentem olvasztott baracklekvárral, hogy szép fényesek legyenek.
Nagyon egyszerű, finom és dekoratív süti. Csak arra kell figyelni az omlós tészta készítésénél, hogy a vaj ne olvadjon meg és hogy a már összeállított tészta eleget pihenjen a hűtőben.

2009. augusztus 1., szombat

Fehér kenyér, majdnem dagasztás nélkül



A dagasztás nélküli kenyér (népszerű nevén DNK) sütése ma már nem nagy kuriózum, a pár éve New York Times-ban közölt recept hamar végigsöpört a világ gasztroblogjain és konyháin, beleértve természetesen a magyar blogokat és konyhákat is. Persze én is megsütöttem, és jó, de azért messze nem az igazi. Nekem például az ízén kívül az sem tetszett, hogy a tésztája viszonylag lágy, nem lehet jól formázni. Viszont bő egy éve hozzájutottam egy szerintem díjnyertes recepthez, igazán finom kenyérke süthető ezekből (liszt, víz, só, élesztő, sör(lager), ecet) az alapanyagokból, de persze nem dagasztás nélkül. Azért egy kicsit kell vele foglalkozni, de egyáltalán nem sokat, lehet mondani, hogy majdnem dagasztás nélküli ez a kenyér.

Hab a tortán, hogy fedeles edényben sül, ezáltal utánozhatatlan minőségű, színű és állagú héj keletkezik. Szerintem a belezete is hibátlan, az íze pedig nagyon jó. Hosszú percekig ültem a cipó mellett, mikor kivettem a sütőből és hallgattam ahogy pattog az a csodaszép héja. Hiába, az edényben sütés tényleg olyan, mintha az embernek lenne egy mini kemencéje. És ennél egyszerűbben és gyorsabban (ha nem számítom a hosszú kelesztést, márpedig nem számítom, mert én azzal nem dolgoztam) egyszerűen nem lehet kenyeret sütni. Összesen kb. 15 percet töltöttem vele. Komolyan mondom a legtöbb időt a fényképezés vette el.
Az ötlet a régi rómaiaktól lett ellopva, az akkori pékek felfogása szerint ugyanis a kenyér tésztáját nem kell gyúrni, sőt ha lehet, alig kell hozzányúlni, viszont hagyni kell eleget „érni”, hogy az igazi munkát az idő és a mikroorganizmusok végezzék el.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy ritkán sütök ilyen kenyeret, mert mind a szívemhez, mind a gyomromhoz közelebb állnak a munkásabb kenyerek. Viszont amikor nincs időm a tésztával foglalkozni, ami azért lássuk be két kisgyerek mellett gyakori probléma, akkor ez a recept ideális, mert még egy fáradt estén is csak pár percbe telik összekeverni a hozzávalókat és eltenni a másnapi sütéshez.

Ezeket a kenyereket sütöttem már Pataki tálban, kőedényben és zománcozott öntöttvas edényben is. Mindegyikben nagyon szép ropogós héjú kenyér sült, én mégis az öntöttvas edényt preferálom.

Lisztes ropogós   © 2008. Template Recipes by Emporium Digital

TOP