Összességeben ez egy nagyon finom kenyér, belezete szép lyukacsos és szinte foszlik, mint egy kalács, nagyon könnyű. A méztől, az olajtól, meg a durum liszttől valahogy nem tipikus kenyérízt kapunk, hanem egy igazán delikát, kicsit édes, kicsit dió ízre emlékeztető, finoman ropogós, puha belezetű kenyeret.
Első nap készül az öregtészta, másnap jön ehhez a többi alapanyag, majd a begyúrt és sütésre készre formázott kenyértészta egy éjszakára a hűtőbe kerül. Igen, ez három nap, de munka a dagasztáson kívül nem sok van vele.
Sokszor hallom ismerősöktől, hogy nincs idejük 3 napot „bénázni” egy kenyérrel. Nekem viszont gyakran jön kapóra ez a szakaszos munkarend, mert sokszor ha akarnám sem tudnám másnap megsütni a kenyeret, két kisgyerek mellett ez előfordul. Öreg tészta általában amúgy is van a hűtőmben és persze a megfelelő kelesztési idő után, ha muszáj másnap is meg lehet sütni a kenyeret. De ha mód van rá, tényleg megéri még érni hagyni egy éjszakát a tésztát és csak harmadnap sütni, mert csuda ízek szabadulnak fel benne. Itt is a hosszú fermentáció, az idő és az enzimek szerepe a döntő.
